A szobám alatt egy virágbolttal nőttem fel, amit történetesen anyukám vezet. Dömping időszakban magam is belekontárkodom és önkénteskedem a munkába és látom a tipikus félreértéseket a viráglaikusok és a szakik között… Sőt, magam is ráfáztam már, amikor idegen helyen nem azt kaptam, amit akartam. Ezért gondoltam, hogy írok olyanoknak, akik stresszelnek attól, hogy be kell menniük az émelyítően édes illatú falatnyi helységbe, csupa törékeny dolog közé és szembenézni a kesztyűskezű kérdezőbiztossal: „Mit parancsol?”
Szeretnék egyszerű tippeket adni egy-egy ilyen feladat megoldásához mellőzve a szaksznobizmust, és megelőzve azt a csalódást, hogy amit kaptunk az egészen más, mint az elképzeléseink, vagy esetleg, hogy vissza kelljen kullognunk, mert a megbízó női szerv (anya, hölgyszerzemény stb...) elégedetlen. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése